Szellemfarkas

Üdv.

(Basszus, hallottam valami állatot jelezni a kertből, felmásztam az ágyra megnézni, és most -megint- tele van a fejem asszony műpókhálóival. Állandó dekoráció, nem rossz, de ragad, és folyton beleakadok.)


 Az első három órám nemzetközi COD 4 multiplayerben rettenetesen zárult anno.

329 alkalommal robbantották ki a fülemen az agyamat,

én 42 -t öltem meg...

XD

Ez várható volt. 

Barátok közt is 1:7,8 arány, gyilok/halál tekintetben.
Majdnem nyolcszor megölnek, mire egyet elkapnék.
_______________________________

Nos, a harmadik napon

Hadnagy úr, 

422 gyilok,

1732 halál... 

15 óra alatt (összesítve) úgy tűnik, 
az 1:4 arányig jutottam
Négyszer fröccsen ki az agyam, mielőtt leterítenék egyet XD

Fejlődés, fejlődés, de akkor is 

Viszont megszereztem az M4-et, (és hozzá a red-dotot, és a hangtompítót)
az M21-et, a Dragunov SZVD-t, az AK74SU-t, a miniuzit, az M60-at, az RPD-t, 
meg egy rakat képességet, pl. tovább visszatartani a levegőt, míg sznájperkedem XD

Egyelőre az M40A03 a favorit

_______________________________

nemtom hanyadik nap, 
összesen 24 óra játék után:


631 gyilok, ebből
95 fejlövés 

és 17 sebzés (akiket végül más ölt meg)

ehhez 2205 halál.

1:3.49-hez. Három és félszer ölnek meg, mire ölök XD


De az arányt nehéz javítani, a rossz kezdet miatt.

_____________________________________
Elgondolkodtatóak az olyan meccsek, mikor:
_____________________________________

Halál fáradtan vonszolom magam, gépiesen próbálok kiugrani, előrevetni magam, célpontot keresni, és -egyetlen egy találatom sincs-, míg már 25-ször megöltek, (Creek pálya)
aztán küzdve a szégyennel nekifog járni az agyam.

Próbálom valóságnak felfogni, hirtelen mozdulatok helyett elkezdem figyelni a terepet. Nem magát a pályafelépítést, (egyet sem akarok megszokni, rontaná a kísérletet) hanem a fedezékeket, mikor-honnan mennyire látszom, stb. Az eredmény az, hogy támogató mesterlövészként próbálom követni a többieket, bokortól bokorig, saroktól sarokig, kúszva, tervezve, de rohanva, ha meglátnak.

Ugyanaz a meccs, a 0 - 25 helyzetet 11-31-re tornászom fel, mire véget ér.
hat halál, 11 találat a 25 halál, 0 találat után. 

csak pusztán azért, mert próbáltam valós szemmel nézni-
az ő reflexeikkel, és a pályaismeretükkel úgysem versenyezhetek. De a "Real life tactics" bizony bejön ellenük...


Az első hét végén így áll a dolog:
___________________________

-ha túl sokan vannak, és nem tudom kiszámítani, merre van az ellenség, akadálytalanul lelőnek hátulról, vagy bárhonnan. A 36-80 fős meccsek nekem még mindig csak káoszt jelentenek.
De 30 még oké.

Akkor általában valamelyik szárnyon biztonságosan el tudok indulni, mert abszolút látszik, merre lehet kerülni

-ha túl közelre kell hirtelen céloznom, általában kiveséznek. Akkor is, ha gépkarabély van nálam, akkor is, ha pisztoly. (Sniper) Nincs mit tenni, ez reflex. vagy belejövök, vagy nem.


-Egyelőre a gépkarabéllyal tudok többet teljesíteni, és jobban életben maradni.
A klasszikus gusztustalan, és a taktikus mozgó kemper forma is nehezebb egyelőre, mint a meggondolt rohamozás.

-Kevés ellenfél (max. 4 ember) ellen az arányom sokszor 1:1. egyforma mennyiségű találat, és halál.
úgy tűnik, -sokfelé- nem tudok figyelni.


Folyt köv.

nem törnek át.

No Pasaran!